Novemberben három este ültem ugyanabban a sorban, ugyanannál a darabnál. Nem azért, mert nem értettem elsőre, hanem mert kíváncsi voltam, mennyit változik egy kamaradarab attól, hogy éppen ki ül a nézőtéren.
Az első este majdnem telt ház volt, és a harmadik jelenet közepén, amikor a főszereplő elhallgat és csak áll, valaki felnevetett a hátsó sorban. Az egész terem utána kapott, és a csend helyett egy kis hullám futott végig a széksorokon.
A második este alig voltunk negyvenen. Ugyanaz a jelenet, ugyanaz a szünet, csak most senki nem nevetett. Hallottam, ahogy a színész talpa alatt megnyikordul a színpadpadló, és a csend tényleg csendnek hatott. Sokkal jobban fájt.
A harmadik este egy iskolai csoport ült be az első négy sorba. Ők a szünet előtt még izegtek-mozogtak, a második felvonásra viszont úgy elhallgattak, hogy a súgópéldány lapozását is meg lehetett hallani.
Ugyanaz a szöveg, ugyanaz a rendezés, három teljesen különböző előadás.
Azóta másképp nézem a jegyvásárlást is. Nem mindegy, melyik napra váltok, és az sem, hogy hányan leszünk. A darab nem a színpadon dől el, hanem a két oldal között.
Ugyanez a felismerés jött elő bennem néhány héttel később, egy teljesen hétköznapi ügyben.
Januárban indítottam el a fordítói vállalkozásomat, és az első komoly kérdés nem a szerződésminta volt, hanem a cím. Albérletben lakom, a bérbeadóm pedig nem szeretett volna hozzájárulni ahhoz, hogy a lakása egy cég székhelye legyen. Ezt teljesen megértettem, csak éppen ott álltam cím nélkül, két nappal a beadási határidő előtt.
Az irodánál dolgozó kolléganőm mondta, hogy ő ezt évekkel ezelőtt megoldotta, és nem is költött rá sokat. Az ő tanácsára írtam be a keresőbe, hogy székhelyszolgálat budapest, és az egyik találat a szekhelypartner.hu volt.
Ott először azt akartam megérteni, mit is kapok pontosan a havi díjért. Az oldalon részletesen leírják, hogy a szolgáltató rendelkezésre bocsát egy címet, kihelyezi a cégtáblát, átveszi a cégnek érkező hivatalos és nem hivatalos küldeményeket, majd értesítést küld róluk. A leveleket beszkennelik, a teljes tartalmukat elküldik e-mailben, és az átvétel napján, de mindenképpen 24 órán belül szólnak, ha érkezett valami. Nekem ez volt a legfontosabb, mert egy NAV-levélről nem szeretnék két hét késéssel értesülni.
A jogi hátteret is kiírják, ami engem meglepett, mert máshol ezt inkább apró betűvel szokták elrejteni. A székhelyszolgálat budapest oldalán az szerepel, hogy a szolgáltatást a 7/2017. (VI.1) IM rendelet szerint végzik, és hogy a székhelyszolgáltatásról szóló szerződést írásba kell foglalni. Ezt a részt kinyomtattam, és elvittem a könyvelőmnek, hogy ő is átnézze, mielőtt bármit aláírok.
A címlistából végül egy belvárosi cím mellett döntöttem. A választható budapesti helyszínek között ott volt több cím is, és az nálam a nyerő, ami közelebb esik ahhoz a városrészhez, ahol a megrendelőim nagy része dolgozik. Azt is jó volt olvasni, hogy eseti jelleggel tárgyalót is biztosítanak, például egy NAV-revízió esetére, és ennek nincs külön díja. Egy egyszemélyes vállalkozásnál ez nem hétköznapi kérdés, de pont az ilyen ritka helyzetek szoktak kellemetlenül elsülni.
Két hónap alatt hozzászoktam a ritmushoz. Jön az e-mail, megnézem a szkennelt levelet, és ha nem sürgős, megvárom a havi postázást.
Az a három színházi este megtanított arra, hogy ugyanaz a dolog egészen mást ér attól függően, milyen körülmények között találkozol vele. A cégem címével is így jártam: papíron egyetlen sor a cégjegyzékben, a gyakorlatban viszont az különbözteti meg a nyugodt hónapot az idegestől, hogy szólnak-e időben egy borítékról. A szekhelypartner.hu nálam ezt hozta, és most már a második felvonás alatt sem az jár a fejemben, hogy vajon érkezett-e valami a postaládámba. Ez a szintű biztonság és profizmus szerintem minden cégvezető és egyéni vállakozó mindennapjait meg tudja könnyíteni.