A szórakozás egyik legősibb módja a színház, ez abszolúte tagadhatatlan. Évezredek óta élvezzük, és ha az utóbbi néhány évtizedben meg is kopott kicsit a népszerűsége, attól még mindig jelen van, és a kikapcsolódás mellett a kultúra egyik legfontosabb formája is. Az ókori Görögországból származnak talán az első, teljes egészében lejegyzett, komplex színdarabok, sokat közülük még ma is műsorra tesznek valamilyen formában. A televízió és a filmek térhódítása előtt szinte az egyetlen ilyen jellegű szórakozási forma a színház volt, és nem csak a nagy, állandó társulatokat és előadótermeket érthetjük ezalatt! A vándorszínészek évszázadokon keresztül vitték el a magasabb-alacsonyabb kultúrát a vidék lakossága számára is, sok neves magyar költő és író is tagja volt egy-egy ilyen kompániának. De miben rejlik vajon a színház, a színi előadás titokzatos varázsa? Hogyan képes még ma is lenyűgözni az embereket egy ilyen ősi műfaj?
Mindenek előtt egy színdarab varázsa például egy filmhez képest a véletlenszerűség. Amíg egy mozgóképet akárhányszor megnézel, mindig ugyanolyan lesz, addig egy színházi előadásban bármi bármikor megtörténhet. Például ha egy színész elfelejti a szövegét és rögtönöz. Vagy ha egy díszlet elszabadul, egy mozdulat nem úgy sikerül, és a többi. A maga módján minden este megismételhetetlen, még akkor is, ha akár több százszor is adja elő ugyanaz a gárda ugyanazt a darabot. És itt bukkan elő a másik nagy különbség: a színházban élőben láthatjuk a neves művészeket! Egy filmen a jóképű sármőr vagy csinos hölgy csak egy távoli alak marad, akit sosem fogunk a saját szemünkkel látni, ezzel szemben a színház nézőterén ülve a szereplőkkel egy levegőt szívunk, velük eggyé válva élhetjük át a történet fordulatait, izgalmait.
Tény, hogy egy mozijegy jóval olcsóbb, mint egy színházjegy, ezzel kár is lenne vitatkozni. Sokan talán pont ezért is teszik le a voksukat az előbbi mellett. De az is közrejátszhat, hogy a filmvásznon – pont az élettelenségéből, mesterségességéből adódóan – sokkal több fordulatot, látványelemet tapasztalhatunk meg, míg egy darab előadása mindössze a világot jelentő deszkákra korlátozódik. Szomorú vagy sem, de ez a helyzet. A filmek, sorozatok váltak a nagy tömegek fogyasztási cikkeivé, míg a kultúrára vágyóknak továbbra is ott van a színház.
Lehet, hogy a legtöbben az iskolában szerzett rossz tapasztalataik miatt fordulnak el a színjátszástól? Megeshet. Sokunkban hagyhatott mély sebeket, mikor szövegkönyveket, egész drámákat és tragédiákat kellett úgy elolvasnunk, mintha regények lennének, holott eleve nem erre lettek kitalálva. Emiatt részben az oktatás is hibáztatható, ám nagyobb valószínűséggel a kereslet-kínálat arányban kell a bajt keresni. Amíg a mozi olcsó szórakozási alternatívát kínál, addig a tömegek nem fogják újra elárasztani a színházak nézőtereit. De talán nem is baj, hiszen így a tényleges színművészet megmarad azoknak, akik a csemegét kedvelik, akik tényleg nagyra értékelik a valódi drámát.